‘We’re grateful for everything, We think we’re on the same level as the fans, There’s no on top or on the bottom, I want us all to be on top, There’s that part of the music market, where you can become famous… But we’re not interested in that at all, We just want to play music.’ RUKI(NLSG)

People say I make strange choices, but they're not strange for me. My sickness is that I'm fascinated by human behavior, by what's underneath the surface, by the worlds inside people. (Johhny Depp)

You have no idea how much it costs to look this cheap. (Steven Tyler)

You know...sometimes I'll be looking out at the audience and I'll be in the middle of a song, and I'll just stop dead. I'll look out at them, and think what is this... There's one thing that keeps me doing it though, I really love it, I believe in it. (Steven Tyler)

Ma egy kifejtősebb témával jövök ^^ Szerintem mindenki életében van legalább egy olyan banda,aminek köszönhet valamit. Az a valami lehet kis,de egészen nagy dolog is. Számomra is van ilyen. Nem is egy. De hogy miért támaszkodunk ennyire olyan emberekre,akiket még csak nem is ismerünk? Mégis néha olyan,mintha ők közelebb állnának hozzánk,mint bárki más. 

Sokféle képpen lehet szeretni egy bandát. Van,aki  a zenéért rajong és a tagok csak másodlagosak neki. Vannak olyanok,akik inkább az embert szeretik,aki a zenét csinálja és dalok kisebb szerepet kapnak. És ott vannak még az olyan fanok, akik élnek halnak egy bandáért. Akik az ő zenéjükkel kelnek és azzal fekszenek. Tele van plakátolva a szobájuk fala a tagok képeivel és egész nap csak róluk tudnak beszélni. Szerintem ez teljesen rendben is van. (Egy bizonyos szintig persze) Mostanában a rock bandák sajnos nem örvendenek akkora népszerűségnek,mint régen. Sőt,aki rockernek vallja magát,azt az utcán ki nézik és szinte ujjal mutogatnak rá. Pedig nincs abban semmi szégyellni való,ha valaki tényleg(!) szereti ezt a fajta stílust. Szerintem ha egy embernek tényleg van egyénisége az egy nagyon jó dolog.

Sok tini viszont teljesen elzárkózik a külvilágtól és a szeretett rock bandáihoz menekül. Ez a megszállottság viszont már lehet veszélyes is. Nagyon sokan lesznek öngyilkosok,mikor példaképük eltávozik. Vagy azért,mert nem tudnak elmenni egy koncertjére. Rosszabb esetben a koncerten történik meg a tragédia. 

Viszont ami nagyon fontos. A bandák adnak valamit az embernek. A dalok,amiket az az ember ír,aki annyit jelent neked. Amit minden nap dúdolsz magadban vagy ordítod az utcán. Sokan amolyan "fan base" - eket alapítanak,ahová minden olyan ember tud csatlakozni,aki szereti az adott bandát. A lényeg az,hogy tudod hogy nem vagy egyedül. Hogy a világon még nagyon nagyon sok ember érez úgy,mint te. Az igazán jó bandák tanítanak valamit az életről is. A dalszövegek általában a valóságot tükrözik. És ha valaki megkérdőjelezi ezeknek a jelentőségét az még sohasem rajongott igazán egy bandáért. Talán ez több,mint rajongás. Ezt hívják tiszteletnek. És persze: szeretetnek.

Nooos ez volt az én véleményem. Elnézést,ha kicsit zavaros lett. Nem pont így akartam leírni,de a meleg miatt nem tudok fogalmazni xd